Amikor kinyílt a liftajtó, akkor már éreztem, hogy baj van. Miért van nekem ez a hülye szokásom? Nyitva hagyni a bejárati ajtót, amíg leviszem a szemetet, elég nagy baromság. Pedig még kulcsot is viszek, ha valami huzat becsapná. Huzat, egy zárt lépcsőházban. Néha olyan rossz szag van itt, hogy elkezdek émelyegni. És amikor takarítanak, akkor nemhogy jobb, de még sokkal rosszabb. Miért nem találták még fel a virágillatú hipót? Na, majd én. Haha, ez jó! Olyan „jó” voltam kémiából, hogy Szalainénak általában komoly erőfeszítésébe telt évvégén átrugdosni engem gimnáziumban. Ahhoz képest, hogy volt vagy 45-50 éves, elég jól tartotta magát. Biztos volt neki férje meg gyerekei, de persze nem tudtunk róla semmit meg a protonokon meg neutronokon kívül. Én meg még azokról sem sokat. Talán ha nem kapok tüszős mandulagyulladást és elmegyek én is szerenádozni érettségi előtt, akkor most okosabb lennék. Ez olyan jellemző rám.
Ez az ajtó nyitva hagyás biztos ilyen freudi, kanti vagy mit tudom én milyen pszichológiai dolog. „Hölgyem, Önnek a bejárati ajtó testesíti meg a köldökzsinórt, a kapcsolatát a nagyvilággal. Ha bezárná, amíg leviszi a szemetet, úgy érezné, mintha egy asztronauta lenne, aki az űrben lebeg, és nem tud visszatérni az űrállomásra. Ami az anyaméhet jelképezi, a biztonságot.” Mit mondjak, elég drága volt ez a női szaporító szervrendszer. Ha anya nem örököl a Béla bácsi után egy kis pénzt, akkor még mindig abban a dohos, emeleti albérletben dekkolnék havi 55 + rezsiért. Jó, így meg fizetem a havi 40 ezer hitelt, de ez mégis más. Mert ez az ENYÉM. Ahol most ott vár engem az örmény baltás gyilkos. Vagy azeri. Bár a nemzetisége most pont lényegtelen.
Persze kiderült, hogy nincs semmiféle láncfűrészes, csak a Dávidék a szomszédból készülődnek valahova nyitott ajtó mellett. Ilyen az én szerencsém, még egy sorozatgyilkosnak se vagyok elég jó. Jó, ezzel nem kéne viccelődnöm, mert még a végén tényleg bevonzom Jasont a Péntek 13-ból. Dávidék. Hogy lehet valakinek ilyen idióta vezetékneve? „Jó napot kívánok! Dávid Botond vagyok. Vagy Botond Dávid? Nem is tudom már.” Hehe. Ráadásul miért hívom őket DávidÉKnak, nincsenek is összeházasodva? Botond és Eszter. Ez olyan hosszú. Botondék? De hülyén hangzik. Jó, marad a Dávidék.
Ezek állandóan mennek valahova. Most is öltöny, nyakkendő. Ebből sem Sziget fesztivál lesz, már látom. Főleg azért, mert tél van. Nem is olyan rossz pasi ez a Dávid. Azaz Botond, teljesen összezavart ez a láncfűrészes marhaság. Ha nem lenne 40 körüli, akkor talán még hosszabb távra is el tudnám képzelni, nemcsak pár romantikus estére. Hatalmas ádámcsutkája van. Indulhatna vele valami versenyen. Állítólag a nagy ádámcsutka férfias. Szerintem meg olyan, mintha megakadt volna a torkán egy őszibarack, amibe valaki előtte beleharapott. Ez az Eszter viszont egész jó csaj. Nem az a topmodell alkat, de harmincvalahány évesen ki az? Vajon hány éves lehet? Olyan 37-re tippelnék. Be kéne jelölnöm fészen, akkor talán megtudnám. Már meg is találtam a neve alapján, de azért kicsit fura lenne. Négy mondatnál többet még nem beszéltem vele. Szerintem eléggé összeillenek, bár sok minden nem hallatszódik át a falon. Lehet, hogy a pasi sorozatgyilkos? Elég, ezzel le kell állnom.
Zsilipkamra bezár, köldökzsinór elvág, újra az űrállomáson, az anyaméhben. Houston, minden rendben. Nem az Imaxben kellett volna megnéznem a Gravitációt. Ez a real3D biztos jobban beleégeti az agyba a filmet. Mennyi az idő? 19.37. Ó, rengeteg időm van még ma. Le kéne zuhanyoznom. Tegnap este zuhanyoztam. Mi lenne, ha ma valahogy véletlenül kimaradna? A kutya nem venné észre. Dórika, legalább ennyi tartás legyen benned. Szedd a virgácsaidat!
Jók ezek az új építésű házak fürdőszobái. Olyanok, mintha egy műtőben lenne az ember. „Varga Dórát kérjük, fáradjon az egyes műtőbe fertőtlenítésre! Varga Dórát kérjük, fáradjon az egyes műtőbe fertőtlenítésre!” Amikor anyuéknél zuhanyozom a lepukkant fürdőjükben, sokszor koszosabbnak érzem magam kifele jövet, mint előtte. Hatalmas ötlet volt a részemről nagy tükröt rakatni a káddal szemben. De tényleg. Legalábbis legtöbbször. Jó csaj vagy, Dóra. Lehetne azért innen hátulról középtájékről átpakolni egy keveset előre fentre, de ne legyünk maximalisták. Múltkor kiszámoltam ezzel a bmi izével és 22,7 lett az eredmény. Még gratuláltak is az oldalon, hogy mennyire okés vagyok. Hajat kéne mosnom. Ja, nem is, hétvégén mostam. Azt mondta a fodrászom, hogy nem kell mindig sampont használni, elég forró vízzel átdörgölni. Hogyne-persze, a hajszárítós-fésülős macera megmarad, de olyan, mintha nem is mostam volna meg. Elég a forró víz, mi? Mondja nekem a fodrász a kócosan, ráncos arcbőrrel és nikotinszagú kezekkel. Törölközni viszont szeretek. Mintha akkor jönne le igazán a kosz rólam, a zuhanyzás rész csak az előjáték. És igen, megint belerúgtam a mérlegbe. Szép volt, Dorka! Most itt villog, hogy álljak rá. Nincs az az isten, hogy én este ráálljak erre a rohadékra. Majd szépen reggel meztelenül, wc után, mint ahogy mindig is szoktam. Járt utat járatlanért, ugye? Vajon csak én vagyok olyan majom, hogy kizárólag behúzott hassal állok rá a mérlegre vagy ez egy olyan általános dolog?
Mikor is cigiztem ma utoljára? Hazafele az irodából. Vizes hajjal nem kéne kimennem az erkélyre. Mindig ilyenkor fázom meg. Aztán megint nem mehetek szerenádozni, mi? Haha. Megszárítom, várok még egy kicsit és majd akkor. Már megint hol a távirányító? JASON, hova tetted a távirányítót? Édes élet. Édes istenem! És ezt az emberek nézik. Gyúrjál, Krisztián, az legalább látszik! Pamela, te meg picsogjál tovább! Zsák a foltját… Rezsicsökkentés, rőzsecsökkentés… Ez meg valami vígjáték. Már láttam, de jó lesz… Hát, nem lett jó. Jobbra emlékeztem.
És akkor most egy cigi. Át kéne állítanom magamat a love.hu-n nem-ből alkalmanként-ra. Vagy igen-re. Tényleg, oda is be kéne lépnem már. Kapom a leveleket, át kéne futni őket. „Józsi vagyok! Remélem lessz kőztünk valami.” Lesz, távolság. „Pisti vagyok , még anyukámmal élek, de naggyon színpatikus vagy nekem.” Ez annyira nem kölcsönös. Inkább kihagyom ma, holnapig kibírom. Mi lenne, ha valaki ismerős találna meg ott? Az elég komoly volna. Mondjuk az a Peti (vagy Tomi?) a marketingről. Néha akkor cigizik ő is, amikor én. Ez nem lehet véletlen. De lehet. Vagy a kisfőni. Köpni-nyelni nem tudnék. Annyira nem jön be nekem, de tök kedves szokott lenni velem. Sosem beszél a csajáról, pedig a titkárnője mondta, hogy pár éve van valakije. Á, hagyjuk ezt az egészet, rosszabb vagyok, mint Renée Zellweger a Bridget Jones-ban. Na nem, annál a püffedt fejű malacképűnél senki sem lehet rosszabb.
Mindjárt éjfél, aludni kéne. Lámpaoltás. Ó basszus, ezt a könyvet még egy hónapja kaptam kölcsön Beusomtól és még ki sem nyitottam. Tökre imádom őt, de annyira nem egyezik az ízlésünk. Holnap elkezdem. Becsszó.
